Amit fotózom, az mindig azonos azzal, amit szeretek. Egyszerûen szeretem megfigyelni, dokumentálni és magamévá tenni, amit látok. A fotó az élmények közül kiragadja a lényeges, érdekes pillanatokat. Ahhoz hasonlóan, ahogyan emlékezetünkben is a „kiragadott pillanatok” maradnak meg – gyakran azok, amelyek eseteg nem is tûnnek olyan jelentõsnek. Az én feladatom, hogy ezeket a momentumokat állóképpé formáljam, hogy ez így õrizzen meg mindent, ami az idõ múlásával emlékképpé válik.

"…hogyan lesz a valóságból varázslat, melegség, vidámság, tanulság, egy kis élet, egy társ, egy válasz, egy kis büszkeség, csoda, mondanivaló, talány, öröm, köszönet..."

(Botho Strauss: A viszontlátás trilógiálja)